2013. május 5., vasárnap

Orgona-krémleves


Tavaly, a Gourmet Fesztiválon, a Káli Art Inn-nél szerepelt a kínálatban, akkor ettem életemben először. Bár nem szokványos leves, de bizonyos határokig szeretek különleges ételeket, ízeket kipróbálni. Az orgona-krémleves már akkor is nagyon bejött :) Isteni íze volt, leginkább egy nyári gyümölcsleveshez tudnám hasonlítani. Aztán el is felejtettem, nem nagyon motoszkált a gondolat a fejemben, hogy szeretném reprodukálni, egészen mostanáig :)
Mivel a kertünkben van orgona bokor, gondoltam itt a remek alkalom, megpróbálom.

Persze, nem ment olyan egyszerűen, mivel orgonaleves recept sehol nincs a neten, sőt, más orgonás recept is nagyon kevés. Legtöbben szörpöt, zselét, lekvárt, esetleg ízesített sót készítenek belőle, de levest senki.

Jó pár recept elolvasása után kezdett összeállni, hogy hogyan is kéne megpróbálni. Két dolog volt világos, egyrészt az orgona szirma elveszti a színét főzés közben, így ne is áhítozzak gyönyörű, halvány lila étel után, másrészt, ha a virágokat túl sokáig hagyom főni, akkor megkeseredik a víz.


Az biztos, hogy csak akkor álljunk neki az elkészítésnek, ha rengeteg időnk van :) Nekem majd' 1 napom ráment. Az előkészület veszi igénybe a legtöbb időt, az, hogy a virágokat egyesével szedegessük le a fürtökről, úgy, hogy ne maradjon rajta semmi zöld (állítólag ez is közrejátszhat a keserűségben). Ennek megfelelően jártam el, bele is telt vagy 2-3 órába, mire megfelelő mennyiségű virágocska gyűlt össze. Jaj, a végére már nagyon untam :)

Amikor megvolt a halom, jó alaposan átmostam, hideg vízzel, majd nekiláttam az elkészítésnek.
Az egyik recept, amiből kiindultam, azt írta, hogy fél órát hagyjam a forró vízben a szirmokat. Szépen, percre pontosan be is tartottam, majd folytattam az előre kigondolatak szerint.
Aztán, amikor elkészült, és megkóstoltam, kiderült, hogy valamit nagyon elrontottam, mert ehetetlenül keserű volt :( A fél óra, forró vízben áztatás nagyon-nagyon soknak bizonyult.

Még nem is lett volna akkora baj, ha nem használtam volna föl az összes virágot, mert így újabb 2 órás szemezgetés várt rám. Gondoltam, csak nem adom föl, következőre majd máshogy csinálom, így ismét nekiálltam. Nem vagyok az a könnyen feladós fajta :)



Másodszorra már sikerült :) És az íze, az is pont olyan volt, amilyenre emlékeztem, amilyet szerettem volna :)

Azért, nem fogom naponta készíteni, mert nagyon macerás :)


Hozzávalók (2 főre):

  • 2 bő marék orgona szirom (pucolt)
  • 4 dl víz
  • 3 ek kristálycukor
  • fél citrom leve
  • 1 ek keményítő
  • 1 dl főzőtejszín
  • 2 ek szeletelt mandula


Elkészítés:
  • Az orgonafürtökről egyesével tépkedjük le a szirmokat, úgy, hogy semmi zöld ne maradjon rajta.
  • A szirmokat alaposan mossuk meg szűrőben, majd tegyük félre.
  • A vizet, a cukorral és a citromlével forraljuk föl, majd dobjuk bele a szirmokat -- vigyázzunk, hogy 2 kavarás után azonnal szűrjük le, mert a forró vízben nagyon hamar meg tud keseredni és ez teljesen tönkre tudja tenni a levest!
  • A leszűrt, halvány rózsaszínű levet, ismét felforralom.
  • Közben a keményítőt elkeverem 2 ek vízzel, majd hozzáöntöm a tejszínt, összedolgozom.
  • Amikor forr a lé, folyamatos keverés mellett hozzáöntöm a tejszínes keveréket.
  • Pár percig forralom még, majd leveszem a tűzhelyről, és kihűtöm.
  • A szeletelt mandulát közepes lángon megpirítom, ezzel tálalom a levest.



2 megjegyzés:

Macskanyelv írta...

Hú, te aztán nagyon türelmes vagy! :) Nem semmi macerával jár elkészíteni ezt a levest. Szívesen megkóstolnám, orgonabokrunk is van, de sajnos már kezdenek hervadni a virágok. A fotók gyönyörűek, gratulálok!

Kriszta írta...

Gyönyörű lett ez a leves. Nagyon szívesen megkóstolnám. A képek pedig. Hosszú percekig nézegettem. Annyira szépek.