French toast

Imádom a hétvégi reggeleket, reggeliket! Ilyenkor van idő arra, hogy olyat készítsek, amit igazán szeretek. Bevallom, nem vagyok az egészséges reggelik elkötelezett híve. Joghurtot és társait inkább hétköznap eszem, de alig várom a hétvégéket, amikor lehet bűnözni valami édes finomsággal :)
French toast-ot először egy étteremben ettem és azonnal szerelembe is estem vele, már akkor biztos volt, hogy ezt otthon is el szeretném készíteni, mert az nem lehet, hogy minden alkalommal el kelljen zarándokolni egy étterembe, ha ilyet szeretnék reggelizni.
Sok receptet olvasgattam a neten, próbáltam ki, mire kialakult az én verzióm, ami nekem tökéletes.

Hozzávalók:

• 500 g kalács (akkor jó, ha pár napos, kissé szikkadt)
• 3 egész tojás
• 250 ml tej
• 1 ek porcukor
• 1 tk fahéj
• 1 vaníliarúd magjai
• csipet só
• 50 g vaj

Elkészítés:

• A tojásokat üssük egy nagy, mély tálba és lazán verjük fel őket, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót és alaposan keverjük el.
• A kalácsot vágjuk ujjnyi vastag szeletekre és a tál méretétől függően néhány szeletet tegyünk a keverékbe. Mindkét oldalát jó alaposan áztassuk meg (kb. 1-1 perc / oldal), hogy kicsit megszívják magukat.
• A sütőt melegítsük elő (légkeverés nélkül) 50 fokra.

• A vajat egy nagyobb serpenyőben olvasszuk fel, majd a beáztatott szeleteket kezdjük el megsütni közepes hőfokon.
• Akkor kész, ha mindkét oldala szép aranybarna.
• A megsült kalácsokat tegyük egy tányéron az előmelegített sütőbe, hogy míg a többi készül, ne hűljön ki.
• Juharsziruppal, olvasztott vajjal, fahéjas porcukorral, gyümölccsel....bármivel nagyon jó :)

Mascarpones palacsinta áfonyával

Nagyon szeretem a palacsintákat, legyen szó hagyományos, hazai változatról, pufi amerikairól, mini hollandról, mindegyik jöhet, bármikor :)
Iszonyú mennyiségeket tudok megenni belőle, néha magam is meglepődök, de a friss, forró palacsintának nem tudok ellenállni.

Amerikai palacsintát már többször is csináltam, de sokszor száraz, nagyon tömör lett, nem olyan, amire vágytam. Viszont van egy tuti receptem osztrák császármorzsára, ami mascarponeval készül, és ettől nagyon lágy, habos lesz a tészta. Gondoltam, mi baj lehet, ha ezen ideológia alapján készítek egy kis palacsintát is? A válasz, semmi :) mivel a palacsinta még 2 naposan, melegítve is finom volt ;)

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:

• 200 g liszt
• 50 g kirstálycukor
• 2 tk sütőpor
• 0,5 tk szódabikarbóna
• csipet só
• 2 tojás
• 100 g mascarpone
• 20 g vaj
• 1 tk vaníliakivonat
• 2 dl tej

Elkészítés:

• Keverjük össze a száraz hozzávalókat - lisztet, kristálycukrot, sütőport, szódabikarbónát, sót - egy közepes tálban.
• Egy másik tálban verjük föl lazán a tojásokat, keverjük hozzá a mascarponet, puha vajat, vaníliakivonatot.
• A folyékony masszát adjuk a száraz hozzávalókhoz dolgozzuk össze, majd apránként adjuk hozzá a tejet és jól keverjük el.
• A kész tésztát pihentessük fél órát, majd közepes hőfokon süssük ki a palacsintákat.
• Mi most tonkababos csokikrémmel és áfonyával ettük, de bármivel jó, akár csak úgy magában is :)

Gyerekkorom ízei 2 - Linzer

Az alábbi recept, sütemény is meghatározó az életemben, már egész kicsi korom óta. Nincs semmi különös vagy extra ebben a kekszben, nekem mégis nagyon kedves. Évente többször is szívesen készítem, mert ilyenkor a szeretett ízek mellett az emlékek is előtérbe kerülnek.

Ezt a sütit anyukám általában karácsony előtt készítette. Esténként, mikor már aludni mentünk tudtuk, hogy másnap reggelre ott lesznek a csoda kis kekszek, amiket annyira szerettünk. Ilyenkor persze kora reggel keltünk a húgommal, még mindenki előtt, és osontunk ki a konyhába meglesni, megkóstolni őket. Fogtuk a két kicsi gyerek székünket, a sütő ajtaját lenyitottuk, két oldalról ültünk mellé és az ajtóra helyezett nagy tálból falatoztunk. Manapság, minden harapással kicsit visszarepülök az időbe, nosztalgiázni. Bátran állíthatom, hogy ez a világ legfinomabb linzere :) Legalábbis, számomra ;)

Hozzávalók:

• 400 g liszt
• 250 g vaj
• 120 g porcukor
• 3 tojás sárgája
• 1 zacskó sütőpor
• 2 vaníliarúd kikapart magjai

Elkészítés:

• A vajat jó előre vegyük ki a hűtőből, hogy legyen ideje megpuhulni. Adjuk hozzá a cukrot és robotgéppel keverjük habosra.
• Adjuk hozzá a tojások sárgáját, a lisztet, sütőport és a vaníliarudak magjait, majd az egészből gyúrjunk egy jól formázható tésztát.
• A kezünk melegétől és a vajtól a tészta túlpuhul, így 1 órára tegyük hűtőbe vagy ha sietünk, néhány percre a mélyhűtőbe.
• A sütőt melegítsük elő 180 fokosra (nem légkeveréses álláson).
• Amikor a tésztát kivesszük a hidegről gyors mozdulatokkal gyúrjuk át, hogy könnyebben formázható legyen.
• Lisztezett felületen nyújtsuk 2-3 mm vastagra, és tetszőleges mintákkal szúrjuk ki a kekszeket.
• Sütőpapíros tepsire téve süssük meg 8-10 perc alatt, vagy míg halvány barnák nem lesznek.

Meggyes crostata

A kedvenc nyári gyümölcseimnek lassan vége, illetve már vége is, de még sikerült egy kis meggyhez jutnom a múlt héten. Már nem volt az a kövér, élénk piros színű és valószínűleg nem is előző nap szedték, de legalább frissnek volt mondható és nem fagyasztott vagy üveges verzióval kellet bénázni.

Idő hiányában sajnos ezen a nyáron sem sikerült annyit és úgy sütni, főzni, ahogy szerettem volna, nem is beszélve a fagyasztásról, lekvár készítésről. Talán majd jövőre... És jövőre is azt fogom mondani, hogy jövőre :) De egyszer biztos összejön.

Az alábbi receptet Mirelle oldalán találtam, csak az arányokon változtattam és sok kicsi helyett 1 nagyot készítettem.

Hozzávalók:

• a tésztához:
• 220 g liszt
• 150 g vaj
• 25 g porcukor
• 2 ek víz
• a töltelékhez:
• 100 g mandulaliszt
• 50 g vaj
• 30 g cukor
• 1 tojás
• 1 ek liszt
• 500 g meggy (magozva)
• fahéj
• 1 tojás a tészta megkenéshez
• jégcukor (ez elhagyható vagy helyettesíthető kristálycukorral)

Elkészítés:

• A tésztához a lisztet elkeverem a porcukorral, majd hozzáreszelem a vajat. Jól összemorzsolom, végül a vízzel egynemű tésztává gyúrom.
• A kész tésztát a mélyhűtőbe teszem, hogy egy picit visszadermedjen és könnyebb legyen kinyújtani. Közben elkészítem a tölteléket.
• A vajat megolvasztom egy kicsit és a cukorral fehéredésig, magas fokozaton összekeverem, aztán hozzáadom a tojást, liszetet és mandulalisztet.
• A tésztát lisztezett munkafelületen kör alakúra nyújtom és egy kivajazott, kilisztezett piteformába teszem úgy, hogy a szélei bőven túl lógjanak a forma peremén.
• A sütőt légkeveréses állásban 180 fokosra előmelegítem.
• A tésztára kanalazom a krémet, eloszlatom egyenletesen, majd ráhalmozom a kimagozott meggyet, jó bőségesen, végül egy kevés kristálycukorral és fahéjjal megszórom, végül a széleket ráhajtogatom. Nem baj, ha nem egyforma mindenhol, ettől lesz rusztikus :)
• A kész sütit az előmelegített sütőben kb 30-40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a szélei mindenhol, egyenletesen aranybarnák.

Orgona-krémleves

Tavaly, a Gourmet Fesztiválon, a Káli Art Inn-nél szerepelt a kínálatban, akkor ettem életemben először. Bár nem szokványos leves, de bizonyos határokig szeretek különleges ételeket, ízeket kipróbálni. Az orgona-krémleves már akkor is nagyon bejött :) Isteni íze volt, leginkább egy nyári gyümölcsleveshez tudnám hasonlítani. Aztán el is felejtettem, nem nagyon motoszkált a gondolat a fejemben, hogy szeretném reprodukálni, egészen mostanáig :)
Mivel a kertünkben van orgona bokor, gondoltam itt a remek alkalom, megpróbálom.

Persze, nem ment olyan egyszerűen, mivel orgonaleves recept sehol nincs a neten, sőt, más orgonás recept is nagyon kevés. Legtöbben szörpöt, zselét, lekvárt, esetleg ízesített sót készítenek belőle, de levest senki.

Jó pár recept elolvasása után kezdett összeállni, hogy hogyan is kéne megpróbálni. Két dolog volt világos, egyrészt az orgona szirma elveszti a színét főzés közben, így ne is áhítozzak gyönyörű, halvány lila étel után, másrészt, ha a virágokat túl sokáig hagyom főni, akkor megkeseredik a víz.

Az biztos, hogy csak akkor álljunk neki az elkészítésnek, ha rengeteg időnk van :) Nekem majd' 1 napom ráment. Az előkészület veszi igénybe a legtöbb időt, az, hogy a virágokat egyesével szedegessük le a fürtökről, úgy, hogy ne maradjon rajta semmi zöld (állítólag ez is közrejátszhat a keserűségben). Ennek megfelelően jártam el, bele is telt vagy 2-3 órába, mire megfelelő mennyiségű virágocska gyűlt össze. Jaj, a végére már nagyon untam :)

Amikor megvolt a halom, jó alaposan átmostam, hideg vízzel, majd nekiláttam az elkészítésnek.
Az egyik recept, amiből kiindultam, azt írta, hogy fél órát hagyjam a forró vízben a szirmokat. Szépen, percre pontosan be is tartottam, majd folytattam az előre kigondolatak szerint.
Aztán, amikor elkészült, és megkóstoltam, kiderült, hogy valamit nagyon elrontottam, mert ehetetlenül keserű volt :( A fél óra, forró vízben áztatás nagyon-nagyon soknak bizonyult.

Még nem is lett volna akkora baj, ha nem használtam volna föl az összes virágot, mert így újabb 2 órás szemezgetés várt rám. Gondoltam, csak nem adom föl, következőre majd máshogy csinálom, így ismét nekiálltam. Nem vagyok az a könnyen feladós fajta :)

Másodszorra már sikerült :) És az íze, az is pont olyan volt, amilyenre emlékeztem, amilyet szerettem volna :)

Azért, nem fogom naponta készíteni, mert nagyon macerás :)

Hozzávalók (2 főre):

• 2 bő marék orgona szirom (pucolt)
• 4 dl víz
• 3 ek kristálycukor
• fél citrom leve
• 1 ek keményítő
• 1 dl főzőtejszín
• 2 ek szeletelt mandula

Elkészítés:

• Az orgonafürtökről egyesével tépkedjük le a szirmokat, úgy, hogy semmi zöld ne maradjon rajta.
• A szirmokat alaposan mossuk meg szűrőben, majd tegyük félre.
• A vizet, a cukorral és a citromlével forraljuk föl, majd dobjuk bele a szirmokat -- vigyázzunk, hogy 2 kavarás után azonnal szűrjük le, mert a forró vízben nagyon hamar meg tud keseredni és ez teljesen tönkre tudja tenni a levest!
• A leszűrt, halvány rózsaszínű levet, ismét felforralom.
• Közben a keményítőt elkeverem 2 ek vízzel, majd hozzáöntöm a tejszínt, összedolgozom.
• Amikor forr a lé, folyamatos keverés mellett hozzáöntöm a tejszínes keveréket.
• Pár percig forralom még, majd leveszem a tűzhelyről, és kihűtöm.
• A szeletelt mandulát közepes lángon megpirítom, ezzel tálalom a levest.