Lazac édesköményes rizottóval

Nem vagyok az a tipikus egészségesen étkező, mindig azt eszem, amihez kedvem van, amit megkívánok. Tudom, hogy bizonyos dolgokból többet kéne enni, még szeretem is ezeket, de általában a kapkodás, az egyszerű megoldás nyer. Ezért például nagyon kevés halat eszem, pedig odavagyok a tengeri herkentyűkért, halakért :) Na, nem mindegyikért, de a többség jöhet! Amióta egyre több helyen lehet kapni jó minőségű, friss halakat, azóta sokszor kerül az asztalra. Mivel nem kell az olvasztással bajlódni, így ez is egy gyors megoldássá vált :)

A rizottóról pedig az első találkozás óta nem tudok lemondani :) Jöhet bármilyen formában, ízben köretként vagy magában.

Hozzávalók: (4 kisétkű, vagy 3 normál felnőttnek)

• 5 dkg vaj
• 1 közepes vöröhagyma
• 1 db édeskömény
• 300 g rizottórizs
• 3 gerezd fokhagyma
• 1,5 dl fehérbor
• 1 - 1,5 l zöldség vagy húsleves alaplé
• 1 citrom reszelt héja
• 1 kisebb csokor friss kapor
• 60 g parmezán
• 4 szelet lazacfilé

Elkészítés:

• A vajat felforrósítjuk, majd az apróra vágott hagymát és az apróra vágott édesköményt megpároljuk benne.
• Amikor megpuhultak, hozzáadjuk a rizst, a lereszelt fokhagymát és jól összeforgatjuk. Picit "pirítjuk" míg a rizsszemek kifehérednek.
• Hozzáadjuk a bort, elpárologtatjuk belőle az alkoholt, majd merőkanalanként jöhet hozzá az alaplé. Még volt a hűtőben a medvehagyma krémleveshez készítettből, de ha nincs kéznél friss, vagy nincs idő főzni, kicsit csalni szoktam, és bio leveskockát használok :)
• Addig adagoljuk az alaplevet, míg a rizs kicsit meg nem puhul. Fontos, hogy a szemek kicsit roppanósak maradjanak, nem szabad szétfőzni, illetve a rizottó állagának kicsit levesesnek kell maradni.
• Végül hozzákeverjük a frissen reszelt citromhéjat, parmezánt és kaprot. Míg a halat el nem készítjük, letakarva félretesszük.
• A lazacot alaposan megmosom, mindkét oldalát megkenem olajjal, sózom, picit borsozom, majd a bőrös oldalával lefelé, kevés olívaolajon magas hőfokon, hirtelen megsütöm. Akkor jó, ha ropogós :) Majd jöhet a másik oldal, amit pár perc alatt szintén megsütök.

Juhtúrós nokedli

A cím alapján azt gondolhatnánk, hogy a jól ismert sztrapacskáról van szó, de mégsem. Idő hiányában, és mert már nagyon éhesek voltunk, nem bíbelődtem a krumplival, egyszerűen csak készítettem egy egyszerű nokedlit - eredetileg tojásos nokedli lett volna - és, mivel a hűtőben árválkodott egy kis juhtúró, menet közben kicsit módosítottam a kezdeti elképzelésen.
Friss fejessalátával juj de finom volt :)

Hozzávalók: (2 nagyon éhes embernek :)

• 200 g liszt
• 130 ml víz
• 2 tojás
• 200 g juhtúró
• 0,5 dl tej
• 100 g füstölt tarja
• só, bors

Elkészítés:

• Egy lábosban felforralok kb 1 liter vizet.
• A lisztből, vízből, tojásokból kicsi sóval sűrű nokedli tésztát keverek. Akkor jó, ha a villáról egy kicsit lefolyik.
• Amikor a víz már forr, a tésztát a vízbe szaggatom. Megvárom míg a szemek feljönnek a víz tetejére, és még kb 2-3 percig hagyom főni őket, majd leszűröm.
• Egy nagyobb serpenyőben a kockára vágott tarját megpirítom, majd hozzáadom a nokedlit.
• A juhtúrót egy pici tejjel lazítottam - mivel nem volt itthon tejföl - majd ezt is a nokedlihez adnom. Az egészet jól összeforgatom.
• Míg a nokedli rottyan egyet elkészítem a salátát. Kb 0,5 liter vízhez adok 1-2 evőkanál ecetet (ki mennyire bírja, én nagyon szeretem :) és 1 evőkanál cukrot. Jól összekeverem, majd beletépkedem a fejessalátát.

Karaj citromos-parmezános-fenyőmagos bundában, olajbogyós-fetás kuszkusszal

Jó hosszú címe lett ennek a fogásnak :) De, amilyen hosszú leírni a nevét, olyan hamar el lehet készíteni.

Szeretem a gyorsan elkészítehető ételeket, mert a nagy rohanások közepette is mindig változatosakat tudunk enni. Nagyon szeretek kísérletezgetni, és egy-két ételtől eltekintve, mindig valami újat próbálok ki, illetve abból főzök, vagy ahhoz keresek receptet, ami itthon van. Szerencsére elég jól felszerelt éléskamrával bírok, így általában nem okoz gondot, egy hirtelen kipattant ötlet megvalósítása :)

Hétvégén általában azt vesszük észre, hogy már nagyon éhesek vagyunk és ilyenkor már nincs idő hosszan főzőcskézni, gyorsan az asztalra kell kerülnie valaminek. Most is valahogy így történt. Az egészben a leghosszabb a fotózás volt :)

Hozzávalók (4 személyre):

• 4 szelet csontozott karaj
• 2 szelet kicsit szikkadt kenyér feldarabolva
• 1 citrom héja
• 50 g reszelt parmezán (nekem csak 30 volt)
• 50 g fenyőmag
• 2 szál rozmaring levelei
• 2 ek liszt
• 2 tojás felverve
• olívaolaj a sütéshez
• 0,5 l zöldségalaplé (én bio leveskockából készítettem)
• 3 dl kuszkusz
• 100 g olívabogyó
• 100 g feta sajt
• 1 citrom leve
• pici só

Elkészítés:

• A hússzeleteket mossuk meg alaposan, itassuk le róluk a vizet, majd alaposan klopfoljuk ki őket, hogy 5 mm vékonyak legyenek. Sózzuk meg mindkét oldalukat, majd tegyük félre.
• Késes robotgépben a feldarabolt kenyérszeleteket, a citrom héját, a parmezánt, a fenyőmagot és a rozmaringot morzsásítsuk - ez lesz a bunda :)
• A lisztet és a felvert tojásokat és a morzsát tegyük egy-egy mélyebb tálba, egymás mellé.
• Forrósítsunk olajat egy nagy serpenyőben, közben kezdjük el panírozni a husikat -- liszt, majd tojás és végül a morzsa.
• 2-3 perc alatt süssük aranybarnára mindkét oldalukat.
• Míg a husik sülnek, forró vízben feloldom a zöldségleves kockát és beleöntöm a kuszkuszt. Lefedem, hagyom, hogy megfőjön magától.
• Amikor a kuszkusz megpuhult (duplájára duzzadt a vízben) hozzákeverem a feldarabolt olajbogyókat és belemorzsolom a fetát.

A karaj receptje a GoodFoodból van.